Ízeltlábúak

 

21Szépségek és szörnyetegek, ízeltlábúak (II) a nagymarosi szelídgesztenyésekben


A gerinctelen (Invertebrata) csoportok sok faja talál élőhelyet a szelídgesztenyésekben. A puhatestűeket (Mollusca) a közismert és védett éti csiga (Helix pomatia) mellett számos faj képviseli.
Az ízeltlábúak (Arthropoda) törzséből a rovarok osztálya igen fajgazdag a szelídgesztenyésekben, a kitettségtől függően változatos is. Szelídgesztenye ligetekben, több mint 300 rovarfajt figyeltek meg (Lakatos, 2007). A szelídgesztenyefa rovarvilágának két meghatározó jellemzője a szubmediterrán eredet és a tölgyekkel való rokonság. A nagymennyiségű specialista mellett jelentős számú generalista rovarnak biztosít e fafaj élő- és táplálkozó helyet. A rendkívül sokszínű rovarvilág nem okozza a fák pusztulását, gyümölcstermesztési szempontból is csak az ormányosbogarak és molyok okozhatnak kisebb problémát. Vermes Viktor magyar királyi erdőmérnök a nagymarosi szelídgesztenyések kapcsán a cserebogarak károsítását emeli ki, de ez inkább a csemetékre érvényes és itt is inkább csak a levél megrágása, nem a teljes lerágása történik. Illetve csemetekertben a lárvája, a gyökerekben tehet kárt. Említést érdemlő nagymarosi adat 1906-1907-ből, hogy miközben a tölgyes-erdő leveleit a gyapjaspille (Ocneria dispar) teljesen lerágta, a szomszédos szelídgesztenyések leveleiben semmilyen kárt nem tett, azonban törzsén hatalmas mennyiségben fellelhetők voltak lerakott petéi.
Az ízeltlábúak a fa minden részét és közvetlen környezetét is hasznosítják. A szelídgesztenye terméséhez kötődő fajok mellett, a lombozaton és hajtáson, a kéregben és fában, gyökéren, gyökfőn is különböző rovarfajok sokasága színesíti az élővilágot.  Nemcsak az élő, a haldokló fa is életet ad, a lehullott termésrészek is hasznosulnak. A lebontási folyamatok során további rovarfajok találják meg életfeltételeiket (Szél, 2009).
22Az északi kitettségű erdő jellegű szelídgesztenyésekben a kiegyenlítettebb klímát kedvelő, a középhegységek lombos erdeire jellemző fajok élnek. A különböző életstádiumukban eltérő élőhelyigényű állatok megtalálják életfeltételeiket egy-egy gesztenyésfolton belül; Például a lárva állapotban idős odvas fát igénylő, kifejlett állapotában nyílt napos helyet kereső bogárnak egy gesztenyeliget tökéletesen megfelelő.  Népes a cincérfélék (Cerambycidae) családja is, megközelítőleg ötven cincérfajt neveltek ki szelídgesztenye fájából  (Lakatos, 2007). A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) szépsége mellett, méretéből adódóan is lenyűgöző. A havasi cincér (Rosalia alpina) valószínűleg a közvetlen szomszédos bükk-elegyes erdőből „téved” a gesztenyésbe. Az impozáns szarvasbogár Lucanus cervus mellett a kis szarvasbogár Dorcus parallelipipedus is előfordul a gesztenyésekben.  A gesztenyésekben sétálók örömére – jellemzőbben a keleti, délkeleti fekvésű naposabb, melegebb klímájú szelídgesztenyésekben – a lepkék (Lepidoptera) rendjéből is számtalan faj képviselteti magát. Közülük több védett faj is megjelenik. Gyakran találkozhatunk az igen dekoratív kardoslepkével (Iphiclides podalirius), a szintén feltűnő atalantalepkével (Vanessa atalanta). Szemünk elé kerülhet a c-betűs lepke (Polygonia c-album), a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), a nappali pávaszem (Inachis io), a kis színjátszólepke (Apatura ilia) a nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis), a citromlepke (Gonepteryx rhamni), a gyászlepke . Ritkábban találkozatunk az éjjel és kora hajnalban aktív nagy pávaszemmel (Saturnia pyri). A gesztenye virágjára áhítozó különböző méhfajok sokasága is fellelhető. Gyakori a fa odvában élő lódarázs (Vespa crabro). Az avarszint ízeltlábú faunája is gazdag, sokféle ragadozó és dögevő faj talál itt élő- és táplálkozóhelyet. A holyvák (Staphylinidae) családjából gyakori a ragadozó életmódú, legnagyob holyvák egyike a bűzös holyva (Ocypus olens) és a dögevő vörösnyakú dögbogár (Oeceoptoma thoracica).