Madarak

 

Madarak (Aves) a nagymarosi szelídgesztenyésekben

25
A gerinctelenek és apró gerincesek gazdagságából is adódik, hogy a madaraknak is seregnyi faja színesíti az élőhelyet, a lombkoronától a talajig. Több védett faj költ a területen vagy annak közvetlen közelében.
Az idős, tekintélyes méretű fákban temérdek - harkályfélék által készített - odú ideális életteret ad az odúlakó madaraknak. Nagy jelentőségűek a fészkelő madarak szempontjából – a különböző fajok alkotta – határjelző, sövényszerű fasorok is.
Gyakoriak a cinegefélék (Parus), a széncinege (Parus major), a kék cinege (Cyanistes caeruleus), a barátcinege (Parus palustris). A csuszka (Sitta europaea), a légi akrobata örvös légykapó (Ficedula albicollis), az idős állományú erdőket kedvelő, a fák kéregrepedéseiben költő rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla). Élőhelyet talál a hegyi fakusz (Certhia familiaris), gyakori vendég a préda után kutató, közvetlen közelben költő egerész ölyv (Buteo buteo), a lárvák és rovarok után kutató fekete harkály (Dryocopus martius). Hangos szárnycsapásaival hívja fel magára a figyelmet az örvös galamb (Columba palumbus). A védelmet nem élvező szajkó (Garrulus glandarius) vadászik az énekesmadarak fiókáira, tojásaira. Leggyakrabban a vörösbegy (Erithacus rubecula) „fészke” csalogatja az éjszaka is a hangját hallató, egyetlen fészekparazita életmódú madarunkat, a kakukkot (Cuculus canorus). Gyakran csodálhatjuk a fák koronájában akrobatamutatványokat bemutató őszapót (Aegithalos caudatus) miközben rovarokra vadászik. Az odúkban gyakran fészkel a kultúrtájak jellemző madara, a seregély (Sturnus vulgaris). Említést érdemel a gesztenyések felett gyakran megjelenő - lenyűgöző nászrepülésével elkápráztató - holló (Corvus corax). A szinte észrevehetetlen sárgarigót (Oriolus26 oriolus) csak jellegzetes hangja árulja el. Ugyanez jellemző az odúlakó nyaktekercsre (Jynx torquilla). A szelídgesztenyésekkel szoros ökológiai kapcsolatban álló környező erdők lakói is előfordulnak a gesztenyésekben, például a karvaly (Accipiter nisus), a kis fakopáncs (Dendrocopos minor), a zöld küllő (Picus viridis). Jellegzetes riasztó hangjával leplezi le magát a fészkét védő héja (Accipiter gentilis). Ritkán vesszük észre, de jellegzetes hangjával a macskabagoly (Strix aluco) is jelzi jelenlétét. Virágzás idején a méhekre áhítozó gyurgyalag (Merops apiaster) is feltűnik. Virágzási időben a rovarok után „kapkodó” madarak szinte fürdenek a gesztenyevirágban. Még számtalan madárfajnak nyújtanak életteret a gesztenyések gyakori, hogy egy-egy idős odvas gesztenyefán több odúlakó madár költ egyszerre, egy időben. A nagymarosi gesztenyéseknek „szebb napjaiban” – Sárog Tibor szíves szóbeli közlése szerint – a fokozottan védett darázsölyv (Pernis apivorus) is rendszeres fészkelője volt.