Kéregrák 1 rész.

 

A gesztenye krifonektriás kéregkárosodása, a szelídgesztenye-kéregrák I.

29
A kéregrák betegséget okozó gomba (Cryphonectria parasitica) az európai szelídgesztenyére is halálos fenyegetést jelent.
Megjelenésének, pusztításának rövid története. Először Merkel figyelte meg és írta le az USA-ban 1904-ben. Már 1908-ban az Erdészeti Kísérletek című szaklapban, Vadas Jenő Európában a legelsők között hívta fel a figyelmet a veszélyre.
Az agresszív gomba az amerikai gesztenye (Castanea dentata) állományait szinte teljesen kiirtotta: körülbelül 4 millió ha (!) területen 3,5 billió (!) fa pusztult el viszonylag rövid idő alatt. A gomba ottani elterjedése Ázsiából indult (japán és kínai gesztenye-oltványokat vittek be kísérleti céllal az Egyesült Államokba). Európába valószínűleg amerikai közvetítéssel, az USA-n keresztül került be (Belgium, Nagy-Britannia, 1925). A járványszerű pusztítás Észak-Olaszországból indult (innen az első hivatalos adat 1938). Azóta szinte minden országból jelezték jelenlétét, ahol akár csak szórványosan előfordul a gesztenye (Radócz, 2002; Vidóczi és Horváth, 2008). Magyarországról az első hivatalos adat 1969 Zala megye Nemeshetés település (Körtvély, 1970).
A betegség kialakulása, lefolyása. A gomba sebparazita, a fán bármilyen kis mechanikai sérülés, vagy természetes kéregrepedés-, gyűrődés elég a fertőzés kialakulásához. A fa szöveteinek (háncs, kambium) elpusztulásával a fertőzött részek felett a fa nedvkeringése leáll, ez rövid időn belül a fa teljes pusztulását eredményezheti. A betegség terjedése rendkívül gyors, terjedésében mindkét spóralak részt vesz. Járványszerű terjesztésében szerepet játszik a szél, az ízeltlábúak, a madarak, a kisemlősök. Az ember is jelentős terjesztő lehet a kivágott fertőzött fa szállítása által, oltványok nem megfelelő kezelésével. A termés leverésekor a faágak sérülését okozva is felgyorsul a pusztulás és a terjedés folyamata. Sőt a terjesztésben még a termés és kupacs felületének kórokozóval való szennyeződése is szerepet játszhat. A csapadék lemosódásával a fa alsóbb részei felé juttatja30 a kórokozót. A gomba veszélyességét jól jellemzi az is, hogy szaprofitaként elhalt ágrészeken, letört, lehullott ágdarabokon is képes évekig fennmaradni, szaporodni. A levelet, a virágot, a zöld hajtást nem támadja meg a gomba.
A betegség tünetei, jellegzetesek.  Már messziről szembetűnnek az úgynevezett „zászlók”. Jelenlétük oka a lombozat vegetációs időben történő hirtelen száradása, mivel ilyenkor az elválasztó szövet nem alakul ki, az elszáradt levelek még évekig a fán maradnak. A levél mellett a virágok, a termés hervadása, kisebb mérete, forrázás-szerű száradás is megfigyelhető. A jellegzetes további tünetek változatosak attól függően, hogy fiatal vékonyabb, sima kérgű fát, vagy idősebb fát érint. Fiatal fa sima kérgénél a gomba által megtámadott résznél jól körülhatárolható, pirosas elszíneződés, a kéreg besüppedése jellemző. A felrepedező kérgen megjelennek a narancsszínű ivartalan (piknídium) és ivaros (pertécium) termőtestek. Idősebb repedezett kérgű fán nehéz időben észrevenni a fertőzést, a kéreg alatt képződő, legyező alakú micélium a kéreg leválása után figyelhető meg. Idősebb fán a narancsszínű sztrómák is csak alapos megfigyelés esetén láthatók, végül a gomba által megtámadott kéregterület felszakadozik, teljesen leválik (Radócz, 2002; Vidóczi – Horváth, 2008). A kéreg és a farész teljes pusztulása után a gomba bizonyos mértékig a farész sejtjeibe is behatol. (Eke és Gál, 1975)

 

Kéregrák 2 rész.

 

A gesztenye krifonektriás kéregkárosodása, a szelídgesztenye-kéregrák II.

31
A betegség tünetei, jellegzetesek.
Figyelemre méltó jel még, hogy a fa közvetlenül a fertőzés alatt vízhajtásokkal és igen intenzíven, erőteljes tősarjképződéssel reagál. Egy faegyeden több rákos seb is kialakul.
A Kárpát-medencei gesztenyeállományokban három alaptípusát lehet megkülönböztetni a kéregrák okozta kéregkárosodásoknak (nekrózisok) (Rone et al., 1986; Radócz, 1996). A „besüppedő rák” gyorsan elpusztulnak a kéreg és a kambium szövetei a gomba virulens törzsei által. A „nyílt rák”, a kambium nem pusztul el azonnal, újabb kéregrétegek képződnek. Ez már „átmeneti jellegű” fertőzés, okozhatja hipovirulens törzs érzékenyebb faegyedeken, vagy ellenállóbb (mérsékelt rezisztenciájú) faegyeden virulens törzs. A harmadik típus a „felületi (kalluszosodott) rák” csak felületi nekrózis, nem hatol el a kambiumig, ezt a formát a hipovirulens törzsek eredményezik.
Védekezési lehetőségek—Mechanikai védekezés
Eszközei: „fűrész és gyufa”. A beteg ágrészeket, fákat kivágás után fontos (lehetőleg helyben) eltüzelni, mert a földön heverő famaradványokról is még éveken át terjedhet a spóra. Az adott seben a fertőzött rész kivágása, lekenése (pl.: olajfesték, fagél, biocera).
Biotechnológiai módszerek a kéregrák elleni védekezésben
Hipovirulens törzsekkel való oltás. Az eddigi kísérletek (Európa, Egyesült Államok) tapasztalata alapján a fertőzött gesztenyeállományokban ez az egyetlen igazán hatékony, nagy területen is gazdaságosan végrehajtható védekezési módszer. A módszer elterjedésének előzménye, hogy 32természetes eredetű gyógyulásokat figyeltek meg (spontán gyógyulások) Genova környékén már 1950-ben: 80%-osan fertőzött terület fái egészségesek. A természetes úton begyógyult sebeket franciák is vizsgálták (1964). Az ilyen tulajdonságú gombatörzset – a gomba megbetegítő képességének (virulenciájának) csökkenése miatt – nevezték el hipovirulensnek. A vizsgálatok szerint, a hipovirulencia átadódhat két gombatörzs között. Ez az alapja a hipovirulens törzsekkel való védekezésnek. A hipovirulencia jelenség okára az USA tudósai (1975) derítettek fényt: a hipovirulenciát a kórokozó gombákat fertőző vírus (mikovírus) okozza.
A hipovirulens törzsekkel való oltással cél a természetes szétterjedés felgyorsítása, a még menthető fertőzött állományok megmentése.
Szabadföldi alkalmazások több helyen történtek. A jelenlegi Magyarország területén az első szabadföldi kezelések 1997-ben Ágfalván és Pécsvárad-Zengővárkony térségében. Ennek eredménye a kezelt fák 80-90 %-os gyógyulása.