Ökológiai egység

 

A nagymarosi szelídgesztenyések elhelyezkedése, nagyobb ökológiai egységben elfoglalt helyzete


A térség különlegessége, mely egyediségét is adja, hogy három nagy tájképi egységet is magában foglal; a folyóvölgyet és a sík térrészt dombok, hegyek-völgyek koszorúja öleli. Ebből adódóan az élővilág is gazdag, sokszínű.
A nagymarosi szelídgesztenyés területek a természetföldrajzi tájbeosztás szerint az Észak-Magyarországi Középhegység nagytájon belül, a Visegrádi-Dunakanyar kistájban találhatók. A Duna bal partján, a Börzsöny déli lábánál, Nagymaros város kül-, és belterületén helyezkednek el. Nem összefüggő 18 kisebb-nagyobb foltban, változatos – északi, északkeleti, keleti – kitettségben. Továbbá az egész város területén elszórtan, illetve kisebb csoportokban található szelídgesztenyefa. A település és környezete természeti szépségekben és kultúrtörténeti emlékekben egyaránt bővelkedik. 4
A szelídgesztenyés területek ökológiai, tájképi kapcsolatban vannak a Duna–Ipoly Nemzeti Park védett és fokozottan védett területeivel. Nyugat, északnyugat felől egybeolvadnak a Börzsöny-hegység déli nyúlványának hegyvidéki lombos erdők, üde, idős állományaival, vegyes, gyertyános-tölgyes, helyenként bükkös erdőivel, erdőgazdálkodási területekkel. Főleg virágzás idején szépen kirajzolódik egy-egy szelídgesztenyés folt határa. Kelet, délkelet felé – a Duna irányában – mélyen benyúlik a városba, kapcsolódik az ingatlanokkal, felhagyott gyümölcsösökkel. A nagymarosi szelídgesztenyések elhelyezkedésükkel a pufferzóna szerepét is betölthetik, véderdőt alkotnak. A táj karakterét meghatározó területek a szelídgesztenyések és a szomszédságukban megtalálható erdők, a déli hegyoldalakon, hegylábakon, illetve ártéren – nagyrészt felhagyott – gyümölcsösök, kaszálók, fáslegelők, legelőerdők. Az Ökológiai Hálózat helyi elemei a mára szórványosan (néhol sűrűbben) beépített nagyrészt felhagyott szőlők és gyümölcsösök, (hegyoldalakon, hegylábakon, illetve az ártéren) egykor fontos szerepet töltöttek be a térség kultúrtáj jellegének, természetközeli állapotának kialakulásában. E tájelemeknek fontos funkciója van (volt) a beépített területek és az erdő harmonikus átmenetében, ökológiai kapcsolattartásában, tájesztétikai szempontból is jelentősek. Az egykori gyümölcsös területek rekonstrukciós lehetőségének felmérése, a meglévők megőrzése, 5fenntartása közös érdekünk. A gesztenyéseket nyugatról határoló vegyes erdőket is változatos élőhelytípusok alkotják. A szelídgesztenyés területek nyugati határát hegyvidéki lombos erdők üde, idős állományai, vegyes erdők alkotják. A délre néző (naposabb) oldalak egykori irtással, legeltetéssel kialakult hegyi kaszálórétek, sziklakibúvásos lejtősztyeppek érdekes átmenetet mutatnak az északias (árnyékos) fekvésű zárt erdők mellett. A meredek lejtésű, nehezen megközelíthető, így a kitermelés áldozatául nem eső területrészeken idős állományú, impozáns látványút nyújtó erdők maradtak fenn. Az eltérő kitettségek és domborzati viszonyok változatos élőhelyeket, gazdag, sokszínű élővilágot eredményeznek. A nagymarosi gyümölcstermesztés máig élő bizonyítékai az ártér idős gyümölcsfái is. A Duna menti ártéren szépen művelt és felhagyott területek váltják egymást. A harmonikus átmeneteket mutató gyümölcsösök, legelőrétek, kaszálók, mocsárrétek fajokban gazdag különleges, értéket képviselnek. A jellegzetes tájkarakter, a változatos élőhelyek megőrzéséhez a gazdálkodás fenntartása itt is elengedhetetlen.