Fizikai jellemzők

 

A nagymarosi szelídgesztenyésekhez kötődő fizikai jellemzők


A nagymarosi gesztenyésekhez kötődő éghajlati jellemzők


„A táj hangulata, egyesíti magában az észak áthatolhatatlan szürkés borongósságát, jeges szikrázását és a déli vidékek derűjét, hetykeségét”.         Hamvas Béla: Öt géniusz (1988)
Mint ahogy általában a Börzsöny egésze, e terület is rendkívül sok mozaikra elkülöníthető, a közelfekvő terek között is szembetűnő különbségek tapasztalhatók. A települést hegységek övezik, ezért a késő tavaszi és a kora őszi fagyoktól védett. Az eltérő domborzati formák, a kitettség, a vízrajz, a talajviszonyok és a növényzet hatására változatos, sajátos mikroklíma alakul ki egy-egy területen. A Duna felől a magasabb térszínekre felfutó völgyekben észak felé néző (árnyékosabb, hűvösebb) és délies (naposabb, melegebb) oldalak váltják egymást. A Duna vizének párolgása is befolyásolja, mérsékli az éghajlatot (Láng, 1955). Mindezek ideális körülményeket teremtenek a gyümölcstermesztésnek, ezért is alakulhatott ki e sajátos kultúrterület a Dél-Börzsönyben. Nagymaroson a helyi természeti adottságok a szelídgesztenyének is kedveznek, a változatos kitettség miatt a nagymarosi szelídgesztenyések egy-egy foltján belül is eltérő mikroklimatikus viszonyok alakulnak ki. 6


Felszínalaktan, földtan, víztan, vízföldtan


„Nagy-Maroson a Duna partjárul igen sajátságos kilátásunk van…a Duna itt olylyan, mint hegyektől köröskörül berekesztett  havasi tó.” Hunfalvy János
A tájat változatos domborzati formák, eltérő tájképi arculatok, a déli és az északi oldal közötti éles átmenetek, ennek okán eltérő élőhelytípusok jellemzik. A nagymarosi szelídgesztenyéseket és környékét keletről legnagyobb folyónk, a Duna, nyugatról a Börzsöny-hegység déli nyúlványa határolja, amely vulkáni (andezit, andezitagglomerátum, andezittufa) kőzettömbjével szerkezetileg összefügg a Duna túlsó partján elterülő Visegrádi-hegységgel. (Visegrádon is található szelídgesztenye erdő, Kárpáti (1952) szerint a gesztenye ezáltal a Börzsöny és a Visegrádi-hegység földtani egységét is megjeleníti). A város legmagasabb pontja a Szent Mihály-hegy, 486 méteres magasságával. A területet nagyrészt eruptív kőzetek andezitektufái és breccsái alkotják. Nagymaros és Zebegény környékén a vulkanikus kőzetek mellett a felső oligocénben képződött homokos agyagok, mészkövek, alsó- és középsőmiocén-rétegek alkotják a hegyvidéket. Amelyeket helyenként nagy vastagságban lösz borít. A pleisztocén periglaciális maradványai a kőtengerek, a kőfolyások, a peremeken és a kisebb medencékben felhalmozódó lösz, amely Nagymaros térségében egyes helyeken 10–15 m vastag (Ifj. Móra, 1936). Érdekes földtani és felszínalaktani értékek a gesztenyés területeken kívül, azok közvetlen közelében megtalálható felhagyott kőfejtők nyomai, geomorfológiai kisformák: kőzetkibúvások, kőzetletörések, sziklafalak. A változatos kitettségű szelídgesztenyéseket eróziós völgyekkel szabdalt kiemelkedések jellemzik. A terep a Dunától indulóan emelkedik nyugati irányban, előbb csak enyhén, majd meredeken. A hosszan elnyúló domboldalt a Dunára merőlegesen álló, eróziós völgyek tagolják. Vízrajzi szempontból a gesztenyéseket a Dunához, mint viszonylag kiterjedt vízfelülethez való közelség jellemzi. A gesztenyések vízrajzának további meghatározói a vízmosta mély dűlőutakkal szabdalt meredek hegyoldalak. Némelyik szelídgesztenyés területet időszakos vízfolyások közvetlenül érintenek, amelyek hóolvadásból, a tartósabb időintervallumú esőzések, nyári heves záporok, zivatarok csapadékából táplálkoznak.


7Talajok a nagymarosi gesztenyésekben

A talajok alakulását nagymértékben befolyásolja a tengerszint feletti magasság, a domborzati változatosság, az alapkőzet, a szelídgesztenyefák által kialakított mikroklíma és a talajklíma. A nagymarosi szelídgesztenyések talajtípusai vulkanikus ill. üledékes eredetű alapkőzeten találhatók. Az üde, tápanyagban gazdag talajok nagyrészt löszön agyagbemosódásos barna erdőtalaj, illetve andezit alapkőzeten ranker. A talajok pH szerint savanyúak (Marosi – Somogyi, 1990), ebből a szempontból kivételes a fehérhegyi gesztenyésben löszön képződött talaj, amely – a vizsgálati eredmények alapján – igen sok meszet tartalmaz (Földes, 1885). Érdekes kultúrtörténeti adat Vermes nagymarosi erdőgondnok közlése a nagymarosi szelídgesztenyések talajának különlegességéről. Elmondása szerint a helyi pékek kemencéik kitapasztásához kizárólag a szelídgesztenyések talaját használják, pedig hasonló talaj a környéken másutt is van (Fekete – Blattny, 1913). A talajok az eróziónak jól ellenállnak, de gyenge erózió előfordulása jellemző, amely változik a hagyományos gazdálkodás meglététől vagy hiányától, a kitettségtől, a növényzettől, a lejtéstől függően. Az egyre nagyobb területeket érintő szelídgesztenyefa-kivágások hatására a nagy lejtésű területeken jelentős mértékben felerősödik a talajerózió. A szelídgesztenye-erdőfoltoknak nagy szerepük van ennek megakadályozásában, megőrzésük ezért talajvédelmi szempontból is fontos.