Növényvilág

 

A nagymarosi szelídgesztenyések növényvilága

15
Mielőtt a nagymarosi szelídgesztenyések növényvilágára rátérnénk érdemes megemlíteni a közvetlen környék flórajárását. A Déli-Börzsöny, a Visegrádi-hegység és a Naszály vidékét magában foglaló Dunazug-hegyvidék flórajárása (Visegradense) a Pannóniai flóratartomány legfontosabb introgressziós zónája. Itt három különböző eredetű flóra elemei találkoznak és hibridizálnak. Endemikus fajok, reliktumok is színesítik az élővilágot. Dél felől idáig jut el számos szubmediterrán faj, míg több kárpáti és kontinentális faj itt éri el elterjedésének nyugati határát. (Borhidi, 2003)
Ennek tudatában is érthető, hogy a Kárpát-medencei gesztenyéseket aljnövényzet szempontjából sem lehet általánosságban jellemezni, hanem külön, tájegységenként kell vizsgálni. A nagymarosi szelídgesztenyésekben is jellemző a fajokban gazdag, változatos gyepszint. Az erdőtársulások és a rétek jellemző képviselői is megtalálhatók. A kelet felé néző, nyíltabb szelídgesztenye ligetek nemcsak kinézetre különböznek, élőviláguk is eltérő. A napos oldalakon található állományokon belül is vannak finom eltérések a fák koronazáródásának függvényében nyíltabb füves, hegyi rét jellegűtől, a zártabb ligetes állományokig változó. Az északias kitettségű szelídgesztenye ligetek zártabbak, erdő jelleget öltenek. E típusú gesztenyéseken belül is vannak átmenetek a zártabb ligetestől a zárt erdőszerű állományokig. A gazdálkodók által felhagyott gesztenyéseket is érdemes külön vizsgálni. A szelídgesztenyések biológia sokféleség megőrzésében betöltött fontos szerepét igazolja, hogy különböző élőhelyigényű növények is otthonra találnak.  16
A nagymarosi szelídgesztenyések területén eddig fellelt közel kétszáz növényfaj közül, sok az értékes gyógynövény. Elődeink számára a gesztenyések nemcsak gesztenyeszüret idején voltak fontosak. A gesztenye gyümölcse mellett e gyógyhatású növények gyűjtése is jelentőséggel bírt. A gesztenyés területeken eddig 17 védett növényfajt sikerült találni, köztük több orchidea félét. A fellelt, különböző élőhelyet kedvelő védett növények is jól jelzik, mennyire sokszínűek a nagymarosi gesztenyések. Gyönyörködhetünk a bokorerdőkre jellemző, színpompás bíboros kosborban (Orchis purpurea) és a magyar repcsény (Erysimum odoratum) élénksárga virágában. A bükkösök jellemző lakói is felbukkannak: a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) és – nem csak a nevével kitűnő – piros madársisak (Cephalanthera rubra). A kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) is otthonra lel a gesztenyésben. A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) egy-egy gesztenyés foltban tömegesen jelenik meg. A lomberdőket kedvelők közül kitűnik a pázsitos nőszirom (Iris graminea) és a turbánliliom (Epipactis helleborine), a madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine). A rétek jellemző lakói közül a nedves réteket kedvelő réti iszalag (Clematis integrifolia), a hegyi réteken virító réti szegfű (Dianthus deltoides) és kövi pimpó (Potentilla rupestris) is előfordul a gesztenyésekben. Fellelhetők gesztenyéseinkben a száraz gyepek jellemző növényei a nagy pacsirtafű (Polygala major), a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale) és a tavaszi hérics (Adonis vernalis).