Állatvilág

 

A nagymarosi szelídgesztenyések állatvilága


17A szelídgesztenye erdő sajátos mikroklímát biztosít, ami változik a kitettség (árnyékosabb/naposabb oldalak) és az emberi kezelés mértékének hatására is. A domborzati változatosságból, a heterogén növényzetből is adódik, hogy a szelídgesztenyés, sokféle állatfajnak ad otthont: élő-, táplálkozó- és szaporodó helyet biztosít. Az egyes szelídgesztenyés foltok sokféle mikroélőhelyet is magukba foglalnak. A beépített területek és a zárt erdők közötti fokozatos átmenetet is biztosítják. A szelídgesztenyések változatos élőhelyein belül az idős, odvas gesztenyefák jelenléte is fontos szerepet játszik az állatvilág gazdagságában. Az odvas fák üregeiben rovarok, madarak, kisemlősök találnak menedéket, ideiglenes, vagy állandó élőhelyet. A faegyedek is kielégítenek különböző élőhely igényeket, megtalálja élőhelyét az állatvilág a kéregrepedésekben, odúkban, a fészeképítők is, különböző szintezettségben. Az idős, menthetetlen fák kényszerű kivágásakor színes életközösség nyomaira bukkanhatunk: elvadult méhcsaládok otthonára, kisemlősök, madarak éléskamrájára. A telekhatárokat jelző, különböző növényfajok alkotta „élő kerítéseket”, határjelző mezsgyéket is meg kell említeni, hisz számos faj szempontjából jelentőséggel bír.   
Natura 2000 Hazánk az Európai Unióhoz való csatlakozás után a Madárvédelmi- és az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján, a közösségi jelentőségű természetes élőhelyeink, valamint állat- és növényfajaink védelme érdekében területeket jelölt ki, amelyek az EU ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a részeivé váltak. A hálózat célja – és egyben eszméje – értékes természeti területek, élőhelyek összefüggő ökológiai láncolatának kialakítása, amelyek megóvásával, fenntartásával, helyreállításával az európai élővilág sokféleségét őrizhetjük. Hazánk területének közel 21%-a 18Natura 2000 terület. A már védett területeink csaknem mindegyike és ezeken kívül további körülbelül 1.2 millió hektár került be a hálózatba. A pannon biogeográfiai régióban számos olyan faj és élőhelytípus található, amely csak itt fordul elő. Ezek az ún. "pannonikumok".
A kijelölt hálózatban igen nagy százalékban vannak mezőgazdasági területek, gyepek, tavak, folyók, erdők, ahol évszázados, tradicionális ökológiai tudáson alapuló gazdálkodás alakította a táji arculatot. Már szinte nincsenek érintetlen tájak. Európában teljesen természetes "vadon" csak elvétve található. A természetesnek gondolt élőhelyek (pl.: erdők) többsége is (csaknem mindegyike) őrzi őseink – a tájformáló ember – keze munkájának nyomát. Az emberi hatás szinte mindenütt érződik. De ez nem (mindig) negatív jelenség, sőt. A védett fajokban gazdag kaszálóréteket a kaszálás védi a „természetes folyamatoktól” (beerdősülés), a hegyi legelők, a puszták életközösségeinek fennmaradása szempontjából szükséges az őshonos állatfajták legelése. Őseink öröksége, a szépen karbantartott gesztenyések is fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében. A különböző tájba illeszkedő, alkalmazkodó gazdálkodási módok (őshonos háziasított állatok, nemesített növények sokfélesége) az Európai biodiverzitás meghatározó elemei, amely összeköti – bonyolult, harmonikus kapcsolatrendszert kialakítva – az embert a természettel.  A Natura 2000 területeken alapvető fontosságú a gazdálkodók, a hagyományos, ökológiai ismereteken alapuló, tájba illő gazdálkodási módok szerepe. A hálózaton belül a rezervátum-szerű – be nem avatkozó – védelem helyett a társadalmi, kulturális, gazdasági és természetvédelmi érdekek összehangolására alapozó megóvás kerülhet előtérbe.